„Egyszer régen én, Csuang Csou azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi magát, s mit sem tud Csouról. Hirtelen azonban felébredtem, és íme, én voltam az, a valóságos Csou. Most aztán nem tudom, vajon Csou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillangó álmodja éppen, hogy ő Csou?”
– így hangzik Tőkei Ferenc fordításában a taoista filozófus, Csuang-ce megkapó verse a boldogságról, az egóról, és az illúzióról, amiben élünk.
A boldogság nemzetközi világnapja eredetileg a buddhista Bhutánból származik,
ahol fontosnak tartották felhívni a figyelmet arra, hogy ha egy társadalom jóllétet szeretnénk mérni, akkor nem csak a pénzügyi adatokat kell figyelnünk, mint például a GDP (bruttó hazai össztermék), hanem az emberek boldogsága is kulcsfontosságú. Ezt is érdemes mérni, és legalább az év egy napján álljunk meg egy percre, és figyeljünk a boldogságra. Érdekes, hogy azóta mekkora utat járt be a bruttó nemzeti boldogság fogalma. Manapság már ezt is hasonlítgatjuk, figyeljük, és persze egy jó kávét szürcsölve beleolvasunk a Hygge, a dán boldogság titkait boncolgató könyvbe is, vagy legalábbis betervezzük ha lesz rá idő végre. Mert a boldogság az kell. Amihez meg egy recept is jól jönne…
Azt ajánlom, ízlelgessük kicsit a fenti Csuang-ce verset. Micsoda könnyedség és elengedés van ebben a szösszenetben!
Nem tudjuk megragadni, megtartani pláne nem, mégis mi magunk vagyunk a boldogság,
amikor azonosulni tudunk vele. Amikor pedig nem, akkor hiába kergetjük kitartóan, csak ügyetlen kezeinkkel megsértjük szárnyain a finom hímport és többé nem tud szárnyra kelni a boldog csapongó pillangó. Milyen távoli és elérhetetlen, megfoghatatlan a boldogság, csakúgy mint a végső igazság, minden dolgok lényege, és ezek megismerésének egyetlen módja, ha azonosulásunk velük, vagyis pontosabban
felidézzük, hogy nem vagyunk különválasztva a mindenségtől
Felébredünk az álomból és észrevesszük, hogy nincs elválasztottság. Az csak az egó illúziója. A kapcsolódás a legtermészetesebb, amit választhatunk, ez a valódi felébredettség. Mint a buddhizmusban a megvilágosodás, vagy a nonduális, EGYséget hirdető tanításokban annak átélése, hogy nem vagyunk egymástól elválasztva. Testi szinten megélve az egységet, kiemelten fontos az érintés, a ráhangolódás, a szeretetteljes fizikai kapcsolódás. Távol mindenféle kliséktől és receptektől, a fogyasztói társadalom instant megoldásai, vagy a vallási fanatizmus helyett először csak nyissuk ki az elménket és a szívünket, hogy kapcsolódhassunk másokhoz és végre önmagunkhoz. A boldog önmagunkhoz. A szeretetteljes önmagunkhoz. A belső, őszinte, egység állapotához. Érints, kapcsolódj, érezz, légy boldog!
És ha már költészet és érintés, a II. Érintés Fesztiválon kiváló előadást tart Horváth Ferenc kortárs költő, Az érintések költészetéből címmel. Természetesen sok más csoportos, de meghitt foglalkozáson próbálhatjuk ki a fesztivál fizikai síkra koncentráló programjait, hogy megtanuljuk, fejlesszük, hogyan tudunk az érintésen keresztül mélyen a lelkünkben összekapcsolódni, vagy megtapasztalhatjuk a férfi-női pólus két végét, vagy éppen hogy egységüket. Addig is boldog március 20-át mindenkinek!
Forrás: Terebess Ázsia Lexikon, HVG – a boldogság világnapja
